Napunk kezdetén ugyebár... a délelőtt folyamán sor került a sportnap megrendezésére a Háztáj őrző-védő szervezésében. Enyhén felhős időjárásunk ellenére a program meglepően kellemes dagonyázásba fulladt.. A csapatok közötti sorversenyek bemelegítő jelleggel hatottak (mivel a tényleges munkát megelőző aquafitness nem volt megfelelően kielégítő a brigád számára).

A sportnap további tartalmai:

- kötélhúzás -  a dagonyázás netovábbja (sikeresen kikoptattuk a Somoskőújfalu méltán híres nemzeti arénáját)

- rögbi - az agresszív iszapbirkózás

- baseball - a kezdeti értetlenség ellenére hatalmas sikert aratott az állvamaradtak közt

A játékok alatt a pálya szélén kialakult a hivatalos Csoffadt Cheerleader csapatunk is és bátorító ritmusokat zengtünk az éppen játékban lévő harcosoknak.

"Akárhogy is fáj, Semmelweis a sztár,

Három csapat van, sportos valahány,

Futkároznak eleget, rögbizik a kis sereg,

Tornából is nagymenők, féljenek a tanerők!" - Ildikó A Védőnéni tollából

A sok megerőltető movement után hazatértünk, hogy elfogyasszuk jól kiérdemelt szénhidrát utánpótlásunkat. (lásd: gaSZtrókA peRcek) Majd ezek után részt vehettünk egy tanári értekezleten a nap további alakulásáról.

Az ítélet viszont kimondta, hogy kimerültségünk ellenére tovább folytatjuk elkeseredett harcunkat az életben maradásért. Azaz elindultunk a Salgóvár felé a hadi-rokkantak/sérültek nélkül, akik, Ildikó A Védőnéni<3, szanitéc felügyelete alatt a szálláson maradtak.

A túra kevésbé volt megerőltető valamint veszélyes, mint a tegnapi. (a kíváncsiknak: itt megtalálod)

A Salgóvár bevétele majdnem meghiúsult a szélsőséges időjárási körülmények miatt... Fölfelé a lábunk, lefelé a szél vitte a Csoffadt hordát. Továbbá az időnként szemerkélő eső miatt haladtunk kettőt előre egyet hátra, természetesen arcon csúszva.

És ha mindezek eddig még nem lettek volna elegek, ellátogattunk a Boszorkány sziklához, ahol nem megbízható forrás szerint boszorkányokat égettek avagy löktek a mélybe. Kis híján mi is követtük példájukat, mivel a szél nem csillapodott...

Annyi év boszorkányság és varázslat után elhagytuk a tett színhelyét, és utunkat a hátrahagyott bajtársaink felé vettük. Időközben az eddigieknél is jobban beborult az ég és az időjárás búcsúzóul megszórt minket (Csoffadt Baglyok, akik nem tudnák) egy kiadós jégesővel. bum, bum, BUM

Végül a vacsi után következtek a PRANK-ek!! muhahahaha

PRANK listánk:

- fogkrém kenés eleinte az összes tanár ajtajára (kilincs ;) ), majd a sikerek miatt az egész tábor összes kilincsezetére

- az ajtók előtt felsorakoztatott cipők misztikus eltűnése

- fojtogatások/üldözések/bosszú forralások és azok végrehajtása

"Ha harc, hát legyen harc."

- oltogatások tömérdek mennyiségben

CUPP

Vacsoránk első fogása csont leves volt, amit csont nélkül bevágtunk, mivel a kimerítő túra során farkas éhesek lettünk. Finom volt... tényleg.. Tehát annyi (azaz ennyi) gondolatot szántunk előételünknek, mint amekkora nyomot hagyott bennünk.

A következő fogást a szó szoros értelmében, nem ismertük föl...

Kérlek segíts nekünk, szerinted mi lehet ez?

A, lerágott bakancstalp a'la Chaplin

B, a kaja csak illúzió volt, amúgy hallucináltunk a vacsorát megelőző megpróbáltatások miatt (lásd: Túlélőtúra)

C, töltött hús krumplival 

D, A túrán egy elveszett társunk maradványa

A helyes választ adók között kisorsolunk egy ölelést egy tetszőleges nemű egyéntől.

A tanárnő kameránk elé nem kívánt állni, így interjúnk szöveges formátumba található

Kérdés:.Milyen indíttatásból érkezett a táborba?

Válasz:Az erdei iskola programjai közül ez az egyetlen (bányamúzem), amelyiken részt tudok venni, mivel itt sétálunk a legkevesebbet és a jelen állapotomban ennyit még tudok teljesíteni

Kérdés: Milyen kapcsolata van a bányászmúzeummal?

Válasz:A férjem bányamérnökként végzett a Miskolci Egyetemen, így elég közel kerültem –a tőlem távol álló- szakmához. Emiatt látogattunk el korábban ide, Salgótarjánba, hogy megnézzük, milyen az itteni bányamúzeum és bányajárás. Ekkor fogalmazódott meg, hogy ide mindenképpen el kell hoznunk az erdei tábor diákjait, hogy láthassák, milyen nehéz a bányászélet.

Kérdés: Meddig marad?
Válasz:Sajnos csak a múzeumos programra tudunk maradni.

Kérdés: Hogy-hogy csak eddig marad?

Válasz:A délutáni túra hossza nekem nagyon sok volna (már nem vagyok olyan gyors, mint korábban) – pedig nagyon szívesen teljesíteném én is, és néznék körbe a Karancs-hegy kilátójából

Kérdés:Hogy érezte magát ez alatt a rövid idő alatt?

Válasz:Nagyon jól éreztem magam. Egyrészt azért, mert kirándulhattam. Másrészt azért, mert így én is részt vehettem az erdei iskola egyik programján.

Kérdés:Részt vett-e a tábor előkészületeiben és milyen formában?

Válasz:Igen, részt vettem. A tábor helyszínkeresésében, a programok, feladatok kitalálásában, a koordinálásban, a reklámozásban és nem utolsó sorban a vásárlásban, hogy friss almát és finom müzli szeletet kapjatok, hogy erőtök legyen meghódítani a Karancsot.

Köszönjük szépen az interjút és békés pihenést kívánunk.

A mai napunkat két részre oszthatjuk: 1. Bányászás a furcsa tájszólású bácsival, valamint 2. Halál a hegyen

1.

Nehézkes kelésünk után energiát nyertünk csöppke reggelinkből (lásd a gaSZtrókA peRcekben), majd sietős léptekkel igyekeztük elérni a buszunkat Salgótarján felé.

Első programunkként meglátogattuk a salgótarjáni bányamúzeumot, ahol részletesen megismerhettük az egykor ott és szerte az országban dolgozó bányászok életét. Mindebben segítőnk és vezetőnk volt Mr. UGYEBÁR úr. (Valamint itt futottunk össze Szemán tábornokasszonnyal <3 és Pocaklakó altábornokkal.)

Törpék a bányából

"Akár 72 km is lehet ez a bányaszakasz, tehát a következő megálló a Moszkva tér..." - Mr. Ugyebár

"Ugyebár, ugyebár, ugyebár." - Mr. Ugyebár

"Csusszantunk lefele, mint az alpoki gőték." - Mr. Ugyebár

"Van négy patkányunk is: két fiú és két férfi." - Mr. Ugyebár

Amikor újra megpillanthattuk a napfényt egyből egy totót és egy quize-t kellett kitöltenünk a látottakból/hallottakból valamint a múzeumi kiállítás segítségével.

2.

Csodálatos bányász-kalandunk után nekiindultunk saját Kálváriánknak. Ekkor még nem sejtettük, hogy mi is vár ránk...

Első megpróbáltatásunk a Trianon emlékmű felé vezetett egy meglehetősen sok fokból álló lépcsősoron keresztül ( kb. 148 lépcsőfok!!). Az emlékműnél a selfie-k elsütése után tovább baktattunk az erdő kellős közepe felé. Utunk az elején meglehetősen zökkenőmentesen alakult, aztán jöttek a bajok. (csőstül.)

Szenvedéseink:

- dagonya  az ér mentén

- az elvarázsolt forrás keresése

- Cseverna völgyi vízvizsgálat

- 60+%-os szögben való vergődés/botladozás/visszagurulás/zuhanás/haldoklás/fulladás (ezért a szakaszért mélyen tisztelt Háztáj őrző-védőnk szaván fogva KÖVETELJÜK a fejenként 1 db 5-ös osztályzatot)

- csoport szétszéledése, majd újraszervezése alias feszült várakozás fagyoskodva..

Miután összeszedtük tüdőinket, kiugrott szívünket, tajtékos és csoffadt testünket, sikeresen felérkeztünk a kb. 730 méter magasan fekvő Karancs Kilátóhoz. A mérések szerint 35 km/h széllökések közepette gyönyörködtünk a táj szépségében. (tiszta ködös és felhős volt minden, de a lényeg látható volt, hogy közel van a haza!!. hehe)

Karancs kilátó

Szenvedéseink 2.0.

- az út lefelé...................... wonderful.

"Nadrágfék!!!" - kiáltások a meredekebb részeken

- esések, tarolások, csúszások, halál halál halál...

Katonaként bátran álltuk a sarat (lánctalpak segítségével), bár "határainkat erősen feszegetve" andalogtunk vissza a szálláshelyünkre.

Mostani blogunkat csak végtagjaink cseréje után tudtuk elkészíteni számotokra.. Remélem együtt tudtok érezni velünk és sérült bajtárasainkkal...

Köszönjük a figyelmet!

CHEERS

Az ölző-védő kilándul

Miután mindenki igazán pontosan odaért a vonathoz (Keleti), kivéve Petike... sikeresen elindultunk Hatvan felé. Az "eseménydús" vonatút után (Hatvanban átszálltunk Somoskő felé, fogyókúránk sikeressége érdekében egy szaunában utaztunk tova) megérkeztünk szállásunkra Somoskőújfalura.

Letelepedésünk után, egy hatalmas bevezető túra vette kezdetét. Célpontunk a Somoskői vár volt. Utunk során megálltunk Eresztvényben vízvizsgálat céljából egy ádáz fenevad védelmében. S sok móka és kacagás közepette érkeztünk meg a várhoz.

Ahol elhangzott:

"A vár nem vár."- egyik poénos tanárunk szájából

hahaha.. 

Megkezdtük feladataink elvégzését, ami magába foglalta a terület bejárását és megismerését, valamint a vár teljes feltérképezését. Pl.: jártunk a Petőfi-kunyhóban, megmásztuk a lövegtornyokat, bazalt orgonán zenéltünk és átúsztuk a bazalt tengert, ahol majdnem ki is törtük a nyakunkat

Top aranyköpés a napnak:

"Nem a mérettel van bajom, hanem a szöggel..." - útban fölfele a bazalt tengertől egyik diáktársunktól.

Visszafelé a rövidebb úton folytattuk menetelésünket... és kb 1 óra múlva, meggyötört testünket felemelő vacsorával jutalmaztuk a nap fáradalmaiért. Ami mellesleg nagyon finom volt!!

És jelen pillanatban itt görnyedünk a laptopunk fölött, lezuhanyozva, csatornánkat eldugítva, szemünket dörzsölve, filmezéshez felkészülve, néhány betűt félregépelvtgrcrgt, fáradságtól kikészülve, de mégis nagy örömmel és elégedettséggel osszuk meg a nagy világgal a nap élményeit/eseményeit.

Itt a Semmelweis school erdei iskolájának legjobb csapatának a blogja talállható.
A folyamatosan frissülő oldalon sok élményünket és tapasztalatunkat fogjuk megosztani.
Többek között találkozhattok videókkal, hangfelvételekkel, cikkekkel és képekkel.

Jó nézelődést, nevetést kíván:

Szerkesztőségi tagok:
Suba Szilvia - Sajtófőnök
Végh Renáta - Kommunikációs Menedzser
Pablényi Hajnalka - Szakszervezeti Vezető
Peszlen Péter - Információs Menedzser
Ottucsák Kristóf - PR Menedzser