Túlélőtúra

A mai napunkat két részre oszthatjuk: 1. Bányászás a furcsa tájszólású bácsival, valamint 2. Halál a hegyen

1.

Nehézkes kelésünk után energiát nyertünk csöppke reggelinkből (lásd a gaSZtrókA peRcekben), majd sietős léptekkel igyekeztük elérni a buszunkat Salgótarján felé.

Első programunkként meglátogattuk a salgótarjáni bányamúzeumot, ahol részletesen megismerhettük az egykor ott és szerte az országban dolgozó bányászok életét. Mindebben segítőnk és vezetőnk volt Mr. UGYEBÁR úr. (Valamint itt futottunk össze Szemán tábornokasszonnyal <3 és Pocaklakó altábornokkal.)

dsc_0014.jpgTörpék a bányából

"Akár 72 km is lehet ez a bányaszakasz, tehát a következő megálló a Moszkva tér..." - Mr. Ugyebár

"Ugyebár, ugyebár, ugyebár." - Mr. Ugyebár

"Csusszantunk lefele, mint az alpoki gőték." - Mr. Ugyebár

"Van négy patkányunk is: két fiú és két férfi." - Mr. Ugyebár

Amikor újra megpillanthattuk a napfényt egyből egy totót és egy quize-t kellett kitöltenünk a látottakból/hallottakból valamint a múzeumi kiállítás segítségével.

2.

Csodálatos bányász-kalandunk után nekiindultunk saját Kálváriánknak. Ekkor még nem sejtettük, hogy mi is vár ránk...

Első megpróbáltatásunk a Trianon emlékmű felé vezetett egy meglehetősen sok fokból álló lépcsősoron keresztül ( kb. 148 lépcsőfok!!). Az emlékműnél a selfie-k elsütése után tovább baktattunk az erdő kellős közepe felé. Utunk az elején meglehetősen zökkenőmentesen alakult, aztán jöttek a bajok. (csőstül.)

Szenvedéseink:

- dagonya  az ér mentén

- az elvarázsolt forrás keresése

- Cseverna völgyi vízvizsgálat

- 60+%-os szögben való vergődés/botladozás/visszagurulás/zuhanás/haldoklás/fulladás (ezért a szakaszért mélyen tisztelt Háztáj őrző-védőnk szaván fogva KÖVETELJÜK a fejenként 1 db 5-ös osztályzatot)

- csoport szétszéledése, majd újraszervezése alias feszült várakozás fagyoskodva..

Miután összeszedtük tüdőinket, kiugrott szívünket, tajtékos és csoffadt testünket, sikeresen felérkeztünk a kb. 730 méter magasan fekvő Karancs Kilátóhoz. A mérések szerint 35 km/h széllökések közepette gyönyörködtünk a táj szépségében. (tiszta ködös és felhős volt minden, de a lényeg látható volt, hogy közel van a haza!!. hehe)

dsc_0059.jpgKarancs kilátó

Szenvedéseink 2.0.

- az út lefelé...................... wonderful.

"Nadrágfék!!!" - kiáltások a meredekebb részeken

- esések, tarolások, csúszások, halál halál halál...

Katonaként bátran álltuk a sarat (lánctalpak segítségével), bár "határainkat erősen feszegetve" andalogtunk vissza a szálláshelyünkre.

Mostani blogunkat csak végtagjaink cseréje után tudtuk elkészíteni számotokra.. Remélem együtt tudtok érezni velünk és sérült bajtárasainkkal...

Köszönjük a figyelmet!

CHEERS


dsc_0083.jpgAz ölző-védő kilándul