Túlélőtúra
A mai napunkat két részre oszthatjuk: 1. Bányászás a furcsa tájszólású bácsival, valamint 2. Halál a hegyen
1.
Nehézkes kelésünk után energiát nyertünk csöppke reggelinkből (lásd a gaSZtrókA peRcekben), majd sietős léptekkel igyekeztük elérni a buszunkat Salgótarján felé.
Első programunkként meglátogattuk a salgótarjáni bányamúzeumot, ahol részletesen megismerhettük az egykor ott és szerte az országban dolgozó bányászok életét. Mindebben segítőnk és vezetőnk volt Mr. UGYEBÁR úr. (Valamint itt futottunk össze Szemán tábornokasszonnyal <3 és Pocaklakó altábornokkal.)
Törpék a bányából
"Akár 72 km is lehet ez a bányaszakasz, tehát a következő megálló a Moszkva tér..." - Mr. Ugyebár
"Ugyebár, ugyebár, ugyebár." - Mr. Ugyebár
"Csusszantunk lefele, mint az alpoki gőték." - Mr. Ugyebár
"Van négy patkányunk is: két fiú és két férfi." - Mr. Ugyebár
Amikor újra megpillanthattuk a napfényt egyből egy totót és egy quize-t kellett kitöltenünk a látottakból/hallottakból valamint a múzeumi kiállítás segítségével.
2.
Csodálatos bányász-kalandunk után nekiindultunk saját Kálváriánknak. Ekkor még nem sejtettük, hogy mi is vár ránk...
Első megpróbáltatásunk a Trianon emlékmű felé vezetett egy meglehetősen sok fokból álló lépcsősoron keresztül ( kb. 148 lépcsőfok!!). Az emlékműnél a selfie-k elsütése után tovább baktattunk az erdő kellős közepe felé. Utunk az elején meglehetősen zökkenőmentesen alakult, aztán jöttek a bajok. (csőstül.)
Szenvedéseink:
- dagonya az ér mentén
- az elvarázsolt forrás keresése
- Cseverna völgyi vízvizsgálat
- 60+%-os szögben való vergődés/botladozás/visszagurulás/zuhanás/haldoklás/fulladás (ezért a szakaszért mélyen tisztelt Háztáj őrző-védőnk szaván fogva KÖVETELJÜK a fejenként 1 db 5-ös osztályzatot)
- csoport szétszéledése, majd újraszervezése alias feszült várakozás fagyoskodva..
Miután összeszedtük tüdőinket, kiugrott szívünket, tajtékos és csoffadt testünket, sikeresen felérkeztünk a kb. 730 méter magasan fekvő Karancs Kilátóhoz. A mérések szerint 35 km/h széllökések közepette gyönyörködtünk a táj szépségében. (tiszta ködös és felhős volt minden, de a lényeg látható volt, hogy közel van a haza!!. hehe)Karancs kilátó
Szenvedéseink 2.0.
- az út lefelé...................... wonderful.
"Nadrágfék!!!" - kiáltások a meredekebb részeken
- esések, tarolások, csúszások, halál halál halál...
Katonaként bátran álltuk a sarat (lánctalpak segítségével), bár "határainkat erősen feszegetve" andalogtunk vissza a szálláshelyünkre.
Mostani blogunkat csak végtagjaink cseréje után tudtuk elkészíteni számotokra.. Remélem együtt tudtok érezni velünk és sérült bajtárasainkkal...
Köszönjük a figyelmet!
CHEERS
Az ölző-védő kilándul