A somoskői vár története:

1241-ben a tragikus következményű muhi csata után IV. Béla és kísérete rejtett erdei utakon errefelé menekült és egy éjszakát töltött az akkor még üres somoskői bazaltkúpon. A tatárjárástól rettegő környékbelieknek megígérte, hogy várat épített ott a védelmükre. A várat a Kacsicsok építették.

A nemzetség első jelentős alakja Simon bán, erdélyi vajda volt, aki részt vett II. Endre (II. András) felesége elleni merényletben, Bánk bán oldalán 1213-ban. Ezért pozícióit elvesztette, de az Aranybulla értelmében fiai: János és Simon megtarthatták birtokait. Salgó területe az utóbbi kezébe került, kinek utóda Illés és Miklós felépítették a Salgóvárat és a környező területeket is uralmuk alá vonták. Illés fia, Péter és annak gyermekei, Leusták és Jákob akik fölépítik később Somoskő várát körülbelül 1290-ben.

1310-ben a Kacsicsok a trencséni oligarcha: Csák Máté oldalára álltak és részt vettek a vereséggel záruló rozgonyi csatában 1312-ben. Csák Máté halála után Károly Róbert emberei 1323-ra felszámolták az ellenállási zónát, beleértve Somoskőt is. A vár tulajdona Szécsényi Tamás kezére került. Már akkor erdélyi vajda volt és a király mellett az egyik legfontosabb embere volt az országnak. Luxemburgi Zsigmond idején összesen 6 váruradalmat mondhattak a magukénak.

1455-ig kisebb-nagyobb megingásokkal a gótika jegyében épülő vár a Szécsényi család tulajdonát képezte. Közben szembe kellett nézni a cseh-huszita zsoldos csapatok betámadásaival is, amely Zsigmond király és a magyarság egésze ellen szólt. Elfoglalták Somoskő várát és szövetségre léptek a Salgó vár vezetőivel, ezzel hatalmuk alá vonták az egész térséget.

Végül 1460-ban Mátyás király seregei felszabadították a szomszédos erődítményt. Ekkor azonban már a Szécsényieknek el kellett zálogosítani ezen területeket Losonczy Albert és Guti Országh Mihály számára.

A XVI. század közepére a török hódoltság elterjedése idején az erőd végvári státuszt töltött be. 1554-ben mind Salgó, mind Fülek vára az oszmánok kezére került, ezzel harapófogóba szorítva Somoskőt. Ezen események tükrében a vár kulcsfontosságú szerepet kapott és elkezdődött az épület korszerűsítése. Például ágyútornyot és rondellát is emeltek a hadmérnökök.

AZ 1560-as években a vár falai között lakott, Temesvár 1552-es védelmében hősi halált halt Losonczy István özvegye, két leányával, Fruzsinával és Annával.

1576-ban Ali bég megtámadta az erődítményt. Modolóczy várkapitány pedig átadta az ellenség kezére, úgy hogy elmenekült embereivel együtt a várból megijedvén a heves ágyúzástól és később Eger várában árulásért elfogták, börtönbe vetették és ott is halt meg. A vár azonban nem maradt sokáig török kézen.

1593-ban Teuffenbach Kristóf felső-magyarországi főkapitány elfoglalta Fülek várát. Majd sereget küldött, soraiban Balassi Bálinttal Somoskő felmentésére. Itt találkozott Losonczy Annával, akihez később a „Júlia-verseket” írta. Végül harc nélkül sikerült visszaszerezni Répostváry Bálint rövid alkudozása után.

A Habsburg ellenes küzdelmek folyamán Nógrád megye 1605-ben fejedelemmé választott, Bocskai István oldalára állt. 1606-ban a zsitvatoroki békében mondták ki, hogy Somoskő magyar kézen maradt.

1623-ban az erdélyi Bethlen Gábor seregei a vár közelében vonultak el, de az erődítmény Ferdinánd király kezén maradt.

1681-ben a soproni országgyűlés ismét elrendelte a falak megerősítését, rá egy évre azonban Tököly elfoglalta és kiindulópontként használta fel Fülek ostromakor.

1682-ben következett be a teljes pusztulás, amikor a közeli Fülek várát ostromló hatalmas török sereg szövetségében lévő tatár lovasok felgyújtották.

A Rákóczi szabadságharcban már elég rossz állapotba kapcsolódott be, 1703 novemberében, amikor a vár labanc érzelmű kapitányát elfogták, így az a felkelők kezére került.

A hőskor vége 1711-ben következik be, amikor a várat Bécs megbízásából kiégették. Később az uradalom a Péteffy család kezébe került.

Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam az építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”

1920. június 4.-én Versailles-ban a trianoni békeszerződés aláírása a várromot és az alatta elterülő falut Csehszlovákiának juttatta.

1922. június 20.-án az angol Charrey elnöklete alatt álló bizottság visszaítélte, 1923. ápr. 23.-án a Népszövetség visszacsatolta az anyaországhoz Somoskő községet, de tényleges birtokbavétel csak Feld István által vezetett feltárás után, 1924. febr. 15.-én történhetett meg ünnepélyesen. Ma a település Magyarország, a vár pedig Szlovákia területén fekszik.

A vár legnevezetesebb egyedisége a különleges ágyútorony. A felújítási munkálatok az 1970-80-as években kezdődött meg mindkét ország részvételével. Ennek során tetőt kapott a Ny-i ágyútorony és részben visszaépítették az egykori födémeket a D-i ágyútoronyban is. A rekonstrukcióra gondolva a vár a legkorábbi formájában körülbelül 25x25 méteres kiterjedésű, szabálytalan négyszög alaprajzú lehetett, É-i oldalán egy lakóépülettel, ÉK-en bejárattal, ami egyúttal az ágyútorony is.

Az erősség mai formáját alapvetően meghatározza a XVI. század közepére helyezhető alapos át- és kiépítése, amikor nem csupán egy viszonylag modern védelmi rendszerrel vették körül, de lakóépületeit is reneszánsz mű részletekkel (nyíláskeretek, baluszteres folyosó/erkély) gazdagították. Az ekkor kiépült közel háromszög alaprajzú védelmi rendszer - melynek köszönhető, hogy az erősség Fülek közvetlen közelében és még évtizedekig keresztény kézben maradt – a korábbi várnak sarkainak ágyútornyokkal való megerősítését és az azokat összekötő falak védhetőségének fedett védőfolyosókkal, kazamatákkal való fokozását jelentette.

Egy kis érdekesség így a végére:

Hogyan lőtték ki a kanalat egymás szájából a salgói és somoskői vitézek?

Egy somoskői palócznak regényes előadása szerint a két várban lakott vitézek oly ügyesen tudtak nyilazni, hogy evés közben egyik várból a másikba nyilat bocsátván, egymás kezéből a kanalat kilőtték.

Köszönjük, hogy időt szántál ennek a hosszú bejegyzésnek az elolvasására is!