PALÓCia kultúrája
Palócföld ,mint fiktív tájfogalom nyer értelmet. A térséghez tartozik: Hont, Nógrád, Heves, Borsod és Gömör megyék földje. Tudományosan nem hitelesített a lakosság általánosan palócnak nevezése.
A palócföld fogalmának megalkotása a 19. századra tehető.
Palócföld helyett a Felföld megjelölés is alkalmas bár ez sokkal tágabb fogalmat alkot.
Földrajzi vizonylatban a Kárpát-medence északi részén húzódik.
Központi területnek tekinthetjük: Karancsalja vidékét, Ipolyt, Rimát, Bán vizét, és a Sajót.
Kimagasló néprajzkutatói tevékenységről tett tanubizonyságot Jerney János, Reguly Antal és Horváth Péter az 1800-as években.
Magyar irodalmi szempontból, ha erről a tájegységről beszélünk elengedhetetlenül megkell említenünk Mikszáth Kálmánt (1847-1910). Ő volt az a híres író/szerkeztő aki köztudatba hozta a palócság létét. 1881-ben megjelent Jó palócok cimű novelláskötete elévülhetetlen érdemeket hozott számára.
Más vélemények szerint az északi területen a palóctól szükségszerű elkülöníteni a barkókat.
A barkók központja Zagyva felső medencéjében található Salgótarján környékén.
Éles határral nem lehet elkülöníteni ezt a két csoportot.
A palócok ezzel szemben a Mátra vidékét népesítették be. A XVIII. században még besenyőknek nevezték őket.
Palóc csoportokat elkülöníthetjük földrajzi szempontok szerint is.
Nyugati palócnak számítanak az Ipoly mentén élők.
A középpalócok a Mátra mögött helyezkednek el.
Ezzel szemben a keletiek a Medves és a Tarna vonalától keletre élnek.
Palócok eredete:
Paládi Kovács Attila komolyabban foglalkozott a témával a Palócok eredete, etnikai összetevői című publikációjában. Ez alapján 3 feltételezhető opciót tudunk elkülöníteni.
1. Palócok a kabarok utódai:
Anonymus által kunnak nevezett kabar vezérek szállásterülete északon volt, így az ő leszármazottjaik lehetnek egyes elméletek szerint.
2. Palóc népcsoport magja polovec-kun eredetűek:
Honfoglalás után 200-300 évvel rabságba esett kun csoportok, melyek nyugat és északi területre szorultak.
3.Avar, székely, kazár töredék leszármazóttjai:
Ennek az elméletnek magyar úttöröje Bakó Ferenc. Szerinte a honfoglalás előtti népektől eredeztethetőek a palócok.
Szeder Fábián álláspontja szerint egy eredetű a magyarokkal és palóc nemzetség.
A legnagyobb esély azonban úgy tűnik arra van, hogy nem honfoglalás előtti népektől erednek.
Sokkal valószínűbb, hogy betelepült néptöredékek csoportjának tekinthetjük őket.
A palóc szó eredete sem tisztázott máig. A palóc-polovec megjelölés azonban már Európában a XI. századtól kezdve elterjedt volt. Feltehetőleg a kunok szláv elnevezése.
Először írásban 1656-ban említették, 1784-ben névnépként említették egy mezőkövesdi jegyzőkönyvben.
Palóc nyelvjárás sajátosságai:
A magyar tájnyelvek közül a palóc nyelvjárás mutatja a legnagyobb eltéréseket és sajátosságokat.
A rövid magánhangzók népszerűbbé válnak a hosszúak rovására. Főleg az „i” használatában mutatkozik ez meg.
-Az „a” magánhangzó az „á” magánhangzóhoz hasonlít. Ezzel szemben az „á” az „a” és „ó” magánhangzóval válik közel azonossá.
-Gyakori az í-zés is pl.: szegíny, ídes
-Gyakran az „é” magánhangzó a változó tövű szavakban „e”-vé válik pl.: tehen, szeker, vereb
-Az „l” mássalhangzó kiesése is igen gyakori pl.: vóna
-Az „l” mássalhangzó számos esetben megkettőződik pl.: allig, gyűllés. A rövidülés ritkább.
-Sokszor előfordul a jésítés falvak beszédmódjában pl.: gyisznó, gyinnye
-Néha elmaradnak a szóvégi ragok pl.: fáé, házho, abbó
-Az eszköz- és társhatározó val-, vel ragja nem hajlamos hasonulásra pl.: lábval, Ferencvel.
-Megfigyelhető a „-t” végű igék rövid múlt idejű alakja pl.: kikötte, kifutta, megett.
"Palóc gyermek az anyjának:
- Ányóm,lérógtájá kukác áz epérfá lombjót!
Anya:
- Hozdhámájá kászót, lévógjuk á nyákót, áz ányjá mórijójót!"
Palóc épitészet:
Erős rokonságot mutat a szláv épitészet sajátosságaival.
Kedvelt a kőoszlopos tornác valamint a belső tüzelésű, kürtővel ellátot tüzelőberendezések. Utóbbit felváltotta a búbos kemence végül.
Lakóházakban pitvar, kamra és lakószoba volt megtalálható. Majd ezt felváltotta a tisztaszoba és hátsó szobai elkülönültség.
A palócok többsége többgenerációs csalában élt, így a helyszűkével is kellett számolni.
Megjelentek az udvarra nyíló kamrák is. Az udvar gazdaságilag is központi eleme volt a pajta és a csűr.
A bútorok jellegzetes darabjai ülésre és tárolásra voltak csupán alkalmasak. Gyakoriak a párosával elhelyezett cifratányérok a falon.
Palóc népviselet:
1850-es években a férfiak öltözékében a fehér posztóból előállított szűr általános viseletté vált.
Csak abban az esetben jöhetett létre házasság, amennyiben a legény megengedhette magának szűr vásárlását. Esküvői ruhaként cifraszűrt viseltek amely más ünnepekkor is díszruházatként jelent meg.
Fekete báránybőrből készült kucsmát viseltek illetve rövid derekű keresztöltéssel kivart vászoninget.
Sűrűn előfordult hosszú szűk, valamit bő szárú vászongatya, de ködmönt is szívesen hordtak. A láb fedésére bocskort használtak. Ünnepnapokon viszont a csizmáké lett a főszerep.
A nők öltözködését a rövidszoknya, kendervászonból készült alsó- és felsőruházat jellemezte. Hétköznapok alkalmával pendelyt, kötényt és nyakbavaló kendőt viseltek.
A lányok haja „tyúkosba” volt fonva, ezzel szemben az asszonyoké kontyba.
Ünnepekkor a nagylányok kikeményített alsószoknyát vettek fel.
Az idősödés előrehaladtával a díszes kontyok és szoknyák száma és élénksége is csökkenő tendenciát mutatott.
Palócföldön belül számos viseleti csoport alakult ki. Legismertebb a mezőkövesdi matyó. De jelentős még ezen kívül a kazári, bujáki vagy hollókői is.
A ruha kifejezi viselőjének korát, vagyonát, családi állapotát illetve alkalmakra is utalhatott.
A bujáki viseletre a kurta szoknya jellemző. Ezekből 10-15 is felvettek.
A hóllókői viselet a mai napig él, de csak istentiszteletek alkalmával veszik fel.
Matyó városának elnevezése egyes elméletek szerint Mátyás király becenevéből ered.
Legnépszerűbb motívumok a rózsa, cipő, kakas, csigavonal, körök, bimbók.
Színek közül dominált a piros, sárga, kék, zöld.
Palóc ételek:
Befolyásolják a természeti feltételek, táj adottságok, állat- és növényvilág, termelés foka, gazdálkodás módja.
A kenyeret búza és rozsliszt keverékéből sütöttek és a levesek sűrítésére is felhasználták.
A sűrítést leggyakrabban habarással végezték. Tejet, tejfölt ritkábban használtak.
A pépes, kásák kimagasló szerepet kaptak.
A krumpliból készült ételek itt jelentek meg először Magyarországon belül ,így nagy hagyományai vannak. (sztrapacska)
Étel ízesítők közül érdemes megemlíteni a pirított hagymát, tepertőt, káposztát
Palóc hagyományok:
Sajátosságait adják dalok, mesék, mondókák, balladák, köszöntők.
A hiedelemvilág és a szokásrendszer az egyházzal kéz a kézben jártak.
December 13.-án Lucanapkor lucaszéket készítettek illetve a lányok a szerelmi jóslatok miatt várták türelmetlenül ezt a jeles eseményt (gombócba rejtett nevek).
A betlehemezésnek is jelentős szerepe volt. Házról-házra jártak a férfiak harapnivaló ellenében.
Újévkor az első látogatónak férfinak kellett, hogy legyen.
Húsvéthétfői locsolkodások a nagyobb városokb is átterjedtek.
A férfiak május első vasárnapján a lányoknál májusfát állítottak.
Vallás:
Licenciátus vallásosság jellemezte a területet. Zömmel katolikus ,de református népcsoporttal határos. Templomnak gyógyító hatást tulajdonítottak.
Gazdálkodás:
Állattartás és földművelés adta a megélhetés alapját. Megélhetést jelentett a fakitermelés és fafaragás is.
Sertéstenyésztés mellett a juhtenyésztés is jelentős volt. Az asszonyok vartak kendőt, ágyneműt, terítőt.
A fonáshoz szerveződtek a fonóházak, melyekben a hosszú téli estéken lehetett szórakozni. Éneklésre és táncolásra egyaránt volt lehetőség, hiszen legények is részt vehettek.
A palócság a mai napig részét képezi a magyar kultúrának ezért is nagyon fontos, hogy ismerjük és megőrizzük, hiszen értékeket képvisel. Olyan értékeket amelynek kárba veszése jelentősen negatív fényt vetne kimondatlanul is a társadalomra, hiszen célunknak és kötelességünknek kellene érezni a múlt kincseinek megőrzését és ebbe ugyanúgy bele tartozik a népviselet, régi tárgyak megőrzése, mint a szellemi értékek tehát hagyományok, hiedelmek ismerete.